7. Chapter

Jane Bloom

Felakartam állni, egyszerűen vonzódtam és undorodtam is egyaránt Harry Stylestől. Mivel tudtam, hogy azért van a közelemben, és azért flörtöl folyamatosan, mert ágyba akar vinni.

- Elnézést – felálltam, táskámat leakartam venni a székről, de akkor megszólalt. Az az édes hang.

- Hova mész? – zavartnak tűnt, már-már kétségbeesett arc kifejezést villantott rám. Fogalmam sem volt róla mit is mondhatnék neki. Talán lehet, hogy nagy a szám, de ilyen fél isten közelében elgyengülök. Lehunytam szemeimet, kezemet a homlokomra helyeztem, fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincsemet, ami a szemem környékén lábatlankodott. Miért érzem magam ilyen zavarban még is kényelmesen ennek az idegennek a közelében?

- Azt hiszem megkeresem Danielt, és haza megyek.

- Ki az a Daniel? Aki az imént itt volt?

- Igen. 

- Ki ő?

- A lakótársam, a francba is már! 

- Oh – vonásai ellágyultak, - de még mindig feszültnek tűnt kissé-, aztán beletúrt göndör fürjeibe. Oh, bassza meg! 

- Akkor én most megyek. – mondtam kissé zavartan.

- De miért? Most érkeztünk, és egyébként is mondtam, hogy haza viszlek, ülj le és élvezd a társaságomat, nem mindenkinek adatik meg! – akaratlanul is elmosolyogtam azon amit mondott, hisz tudtam, hogy nem komolyan gondolta, csak viccelt. Végig néztem rajta, csak ekkor tűnt fel, hogy átöltözött miután szerencsésen leöntöttem őt órákkal ezelőtt. Lenne kedvem maradni a társaságában, de az igazság az, hogy félek, és a legrosszabb az, hogy nem tudom miért és mitől. Nem bízok benne. 

- Rosszul érzed magad? – kérdezte végül, mikor látta rajtam, hogy nem szeretnék vissza ülni mellé. Nem válaszoltam.

- Haza viszlek. – jelentette ki nyersen. Hangja távolság tartó és rideg volt. Fura. Vitába akartam vele szállni, de nem úgy tűnt, mint aki elfogad valami kifogást. De az istenért, nem mehetek haza vele! 

- Nem, erre semmi szükség sincs! – tiltakoztam. - Egyébként is, nem hinném hogy a barátnőd örülne neki, ha rájönne, hogy egy idegen lányt viszel haza! – most már letegeztem. Ráncai mintha megfeszültek volna, egy hatalmas sóhajt vett, majd megszólalt. 

- Induljunk. – megragadta a karomat, majd kivezetett a házából, amit megjegyeznék, hogy egyedül talán ki sem találtam volna onnan. Levitt a garázsba, ami nem is volt igazán annak mondható, hisz legalább négy autó állt ott, az összes különböző volt. Megállt egy Range Rover mellett, kinyitotta nekem az ajtót, majd a másik oldalra ment beülni ő is. Elővettem a mobilomat, mert szerettem volna Danielnek üzenni, hogy feleslegesen ne várjon rám, mivel épp haza visz valaki. 

"Hé, csak annyi, hogy én már épp úton vagyok haza fele, légy jó Dan!" 

Telefonomat az ölembe ejtettem, Harry beindította a rádiót az út fele egészen csendesen telt, amíg a telefonom nem kezdett el rezegni.

"Oké csajszi, aztán tudod, be ne engedd a bugyidba! ;)" – Daniel üzenetén kisebb kuncogás hagyta el a számat, amire Harry is fel figyelt. Telefonomat jó mélyre csúsztattam a táskámban. Még mindig kérdőn meredt rám a gyönyörű zöld szemeivel. 

- Megállhatnánk valahol? Pisilnem kell.

- Hogy mi? – nevetett fel, gödröcskéi előbukkantak, amitől szívem olvadozni kezdett. Szúrós pillantással illettem, mi olyan vicces ebben? - Oké, oké, megállunk. A közelben van egy McDonald's ott el tudod végezni a dolgodat. – mondta, végül újra az útra összpontosított. Nem sokkal később leparkolt a McDonald's előtt, kivettem a táskámból egy üdítőre valót, majd bementem. A mosdóba vettem az irányt, ahol sikeresen elvégeztem, amit kellett. Közben vissza fele vettem egy citromos teát. Harrynek elmondtam, hogy merre lakok és öt percen belül már ott voltunk.

- Nos, köszönöm a fuvart, igazán kellemes volt! – mosolyogtam szarkasztikusan. Oldaltáskámat át dobtam a vállamról, majd kinyitottam az ajtót. 

- Viszlát Jane.

- Viszlát Harry. – azzal becsuktam az ajtót és végig néztem, ahogy elhajt. Mozgalmas egy este volt, az biztos! 

6.Chapter

Jane Bloom 

Kisebb ember csoport állt már Harry háza előtt, - gondolom őt várták. Voltak, akik már a kertben, vagy épp bent voltak a lakásban. A tömeg már most borzasztóan sok volt. Oda bent Harryt egy pillanat alatt szem elől vesztettem. De hisz mit vártam? Az, hogy elhozott magával mindössze udvariasságból tette. Pár perce ismer, nem várhatom el, hogy a nyakamon lógjon! A női mosdót keresve keltem fel helyemre, fogalmam sem volt róla, mi merre is lehet, tehát csak céltalanul bolyongtam perceken át. Az egyik szoba sarkában megláttam, hogy Daniel barátja, épp valaki más szájában kutat! Ezek szerint Daniel is itt van valahol. Már el is felejtettem, hogy eredetileg mosdóba indultam, most csak Danielt akartam megtalálni, hogy a saját szemével láthassa mind azt, amit én.

Sarkon fordultam, mire barátom pont velem szembe jött, hatalmas vigyor terült szét ajkain.

- Jane, kis csaj!

- Ezt látnod kell! – megfogtam a karját majd megmutattam neki, ahol Will mással csókolózik. Meglepődöttnek tűnt, nagyon is, végül odébb húzott engem.

- Hé, ugye tudod, hogy bármelyik srácot megkaphatod? Na Daniel, kérlek, ne érezd magad rosszul miatta, tudod jól, hogy egy orbitális seggfej!

- Azt mondod, hogy akár Mr. Gödröcske is enyém lehetne? – homlokomat ráncoltam, nem értettem kiről beszél. - Stylest, te idióta!

- Na azt azért nem mondtam! – próbáltam komoly maradni, de mindketten nevetésben törtünk ki.

- Hogy keveredtél ide egyébként?

- Elhozott.

- Elhozott, ki?

- Harry Styles.

- Te kis ribanc! Mi az, hogy elhozott? Mesélj már! – Daniel azt hiszem sokkosabb állapotban volt, mint én. Elmondtam neki, amikor leöntöttem, majd ahogy elhozott ide, közben pedig azt mondta majd haza is visz. Illetve elmeséltem neki, mennyire gyönyörű férfi, amire egyetértően bólintott. Ki tudna ellen állni neki?

- Azt hiszem téged bámul már percek óta, – súgja Daniel - nézz hátra, de ne feltűnően. Azonnal hátra fordítottam a fejemet, mire szemeim elolvadtak az övéibe. Mosolygott mindvégig, az az ellen állhatatlan mosoly, szent ég! Arcom vörössé vált, ezzel együtt vissza is fordítottam a fejem.

- Francba – motyogtam orrom alatt.

- Mondtam, hogy ne feltűnően, ostoba lány!

- Mit csinál most?

- Azt hiszem ide jön!

- Mi?

- Sziasztok, csatlakozhatok? – mire fel eszméltem már mellettünk állt, egy szexi vigyorral az arcán.

- Öhm, hát.. P-persze. – motyogtam, elkaptam róla a tekintetem és inkább az asztalon lévő terítő fura mintáit próbáltam megfejteni.

- Ha megbocsájtotok, akkor most megyek iszok valami italt. – Daniel felállt az asztaltól, olyan arcot villantottam rá, amivel két kézzel megtudnám ölni, rám kacsintott, majd távozott.

- Szóval, ő ki volt? – meglepődök kérdésén, miért érdekli? Próbálok kissé távolságtartóbb lenni.

- Nem mintha magára tartozna. – mondtam röviden, és kortyoltam az előttem lévő italból, nem tudtam, de nem is gazán érdekelt, hogy milyen alkohol lehetett.

- Már mondtam, hogy tegezz.

- Rendben.

Ez után kínos csend állt be közöttünk. Nem tudtam mit mondani és ő sem. Nem volt mit. Józanul akartam gondolkozni, bár a fejemben tomboló alkohol mennyiségtől nem igazán tudtam. Miért lenne velem ilyen kedves, és viselkedik úgy, mintha már elég rég óta ismerném őt? Az isten szerelmére alig másfél órája tud a létezésemről. Miért csinálja ezt?
Oh, hát igen, mert megakar fektetni! Idióta.

5. Chapter

Jane Bloom

Szívem eszeveszett tempóban dübörgött mellkasomban, már-már azt éreztem, hogy mindjárt kiszakad eredeti helyéről. Konkrétan egy autóban, akarom mondani limuzinban ültem Párizs legjobb férfijával. Mikor és hogyan történet ez az egész? Próbáltam normálisan és józanon végig gondolni mindent. Már ha ezt lehetséges volt az ő közelében.

- Ó te jóságos. Szent szar! – jön ki belőlem, ahogy megpillantom a limuzin belsejét. Sokkal jobb, mint amire számíthatna az ember.

 Beültem a hátsó ülésre, ő közevetlenül velem szemben foglalt helyet és hogy még kínosabb legyen a szituáció, gyönyörű smaragdjaival engem pásztázott. Tekintetét kerülni próbáltam, ezért vagy magam elé néztem, akár egy lúzer vagy pedig az ablakon bámultam ki, aminek nem sok értelme volt, mert az ablak sötétített volt és egyébként is éjszínű volt oda kint minden. 

- Egyébként tudod, hogy nem fair, hogy te tudod a nevem, én a tiédet nem? – szólal meg, megtörve ezzel a perceken át tartó nyomasztó csendet.

- Oh, igen, tényleg, jézusom, sajnálom! Jane Bloom. – hadartam gyorsan. Azt hiszem jobban nem tudtam volna magam megalázni.

- Semmi baj, nem kell bocsánatot kérned, Jane. – kisfiúsan édes nevetést hallatott maga után, amire el kellett vigyorognom. Ó te jó ég! Ha ezt Daniel és Lisa megtudja, hogy maga Harry Styles vitt el az after partijába, ki fognak akadni! Nagy részben végül is örülök, hogy Daniel elrángatott erre az eseményre, hisz ha nem jöttem volna, most nem szemezhetnék egy fél istennel velem szemben. Mindig is ki nem állhattam a nagyszájú énemet, és ezt azt hiszem mi sem bizonyítja jobban, hogy kurvára megbántam a következő mondatomat. De talán hozzá tett a pár pohár ital is, amiért ennyire felszabadult voltam előtte.

- Öhm.. a szőke cica baba, akivel érkezett nem fog megharagudni, hogy egy teljesen idegen lánnyal jelen meg.. – folytatnám tovább, de közbe vágott.

- Először is, kérlek tegezz, nem vagyok még olyan idős – mosolyogva göndör fürtjeibe túr. - Másodszor pedig, nem, nem lesz mérges vagy hasonlók.

- Oh

Kissé kezdtem aggódni, hisz fogalmam sincs, hogy hogyan fogok innen haza jutni. Daniel is biztos halálra fogja magát aggódni. És szerencsémre még a telefonom is lemerült, huh, kell ennél jobb? Kezdtem pánikba esni.

- Van valami baj?

- Nem, semmi.

- Jane!

- Oké, oké! – tartom fel kezeim védekezően. - Csak nem tudom hogyan fogok haza jutni, még sosem jártam erre fele és ne..

- Haza viszlek majd.

- Mi? Nem! Egyátalán nem azért mondtam, jézusom, dehogy. – ebben a pillanatban közölte velünk a sofőr, hogy megérkeztünk. Harry gyorsan kiszállt majd átsietett az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Azt hiszem az est folyamán háromszor kaptam sokkot. Ez a ház ez ez... ez nem is ház. Egy villa! Hatalmas!


Sziasztok! Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne-e átköltözni wattpadra? Vagy maradjon itt a blog? Nem tudom. Szeretném, ha segítenétek eldönteni, kommentben. Illetve, legyen Harry szemszög is majd a továbbiakban vagy csak Janenek legyen? Kommentben!! A következő rész akkor lesz, ha el tudtuk dönteni, hogy wattpadon vagy itt legyen folytatás. All the love, Rami.