2. Chapter

- Wow, ez aztán az elegancia! – súgom oda Danielnek, aki válaszként csak bólint, miközben szemeit le nem veszi az előttünk széttárulkozó gyönyörről. Csak akkor szakítja el szempárjait róla, mikor a taxi sofőr közli velünk, hogy az út mennyibe kerül. Daniel oda nyújtja a kért összeget, én eközben figyelem, ahogy a limuzinból kiszáll, egy körülbelül húszas éveinek közepén járó férfi, arcát barna, göndör fürtök keretezik. Tekintetét nem teljesen látom, mert féloldalasan áll nekem, de a gödröcskés mosolyát még így is meglátom, amikor rávigyorog egy másik férfira, aki utána egy percre szállt ki a hatalmas járgányból. Öltönye kísértetiesen hasonlít Danielére. Kezdek kételkedni abban, hogy Dan szerint biztosan ő a klub tulajdonosa. Komolyan egy negyvenes pasasra számítottam. Nem nézhet ki ilyen, hogy is mondjam? Angyalian?? Esküszöm, egy pillanatra vettem le róla látószerveimet, míg Danielttől épp arról érdeklődtem, vajon tudja e az idegen nevét, hisz annyi mindent tud erről a klubról is, tehát biztosan a neve sem okozhat nagy gondot neki.

- Hé – bököm oldalba barátomat, mire szúrós pillantásokkal jutalmaz meg. – Tudod a férfi nevét? – kérdezem, miközben hidegen hagy a goromba nézése.

- Nem, úgy tudom, hogy pár hete költözött Párizsba, szóval kevesen tudnak róla akármit is.

- Oh – ennyi volt minden, amit ki tudtam nyögni. És mint említettem hirtelen tűnt el, mintha nem is lett volna mellettünk még fél perccel ezelőtt. Olyan valóságtalannak tűnik. A taxi elment. Bár terveim között nem szerepel, hogy fél óránál tovább maradjak, de muszáj az este folyamán még egyszer látnom azt az angyali mosolyt és annak gazdáját. Egyszerűen csak kell. Júliusban a Párizsi levegőnél jobbat nem is kívánhatna az ember. A mai esti huszonhat fok pedig a nyár legmelegebb időszakának ígérkezik. Sétáltunk az épület felé, miközben a szél erőszakosan belekapott hajamba, Daniel épp az exével beszélt a jegyeket illetően, mikor ismét megláttam a főbejáratnál a Göndört, oldalán egy szőke plasztik cicával. Wow, enyhe hasba rúgás. Már vagy három perce figyelem őket, ahogy beszélgetnek ugyan azzal a pasassal, aki kiszállt a férfi limuzinjából. Ekkor Daniel csípte meg enyhén az arcomat.

- Aú! – rögtön az arcomhoz kaptam kezemet, és többszöri végig simítás után vállba ütöttem Dant, aki mindvégig kuncogással reagált.

- Szóval az a helyzet, hogy a jegyek nos, öhm.. az exem most mondta hogy nem maradt egy sem é..

- Kurvára nem azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs, hogyan fogunk bejutni oda? – mutattam ujjammal az előttünk lévő Moulin Rouge-ra.

- Öhm, de.

- Mi a pokol? – kezdtem el ordítani vele. Ez most halál komoly? Úgy volt eddig, hogy a jegyek nála vannak, nem hiszem el. Ezért rángatott el a hülye estéjére.

- Jó, jó! Nyugalom – kezdett el nyugtatni, de ebben a pillanatban szart sem ér el vele. - Csak vicceltem, ne legyél már ennyire drámai! – legyintett. És ekkor jött el a pillanat, mikor élve megtudtam volna nyúzni őt.

- Kurvára utállak! Az este folyamán ne is szólj hozzám! – fújtattam. Zsebéből elővette  a jegyeket, egyiket azonnal kikaptam kezei közül, majd keresztbe font karokkal elsétáltam tőle. Minél előbb bent akarom tudni magam a klubban, egyszerűen látnom kell azt a pasit. Eddig mindkét alkalommal félig láttam az arcát. Vajon milyen lehet az egész? Jézusom. Ennél is jobban nézhet ki? Valami mintha mágnesként vonzana hozzá. Én pedig, mint egy örült koslatok utána, hogy megfigyeljem Őt, titokban.

Hali, meghoztam a második fejezetet, remélem tetszik, ha igen, akkor írd le a véleményedet és iratkozz fel. Illetve a történettel kapcsolatban csak annyi; nem szeretnék semmit sem elsietni, oké. Minden befog indulni szép lassan. Ahogy a részek is egyre hosszabbak lesznek. És most, hogy már nem lesz iskola valószínű, hogy heti két rész lesz! Nem fogok minden rész végére,vagy elejére regényeket írni, de úgy érzem ez most kellett.  Várom a véleményeket!!:-) 

Rami x