5. Chapter

Jane Bloom

Szívem eszeveszett tempóban dübörgött mellkasomban, már-már azt éreztem, hogy mindjárt kiszakad eredeti helyéről. Konkrétan egy autóban, akarom mondani limuzinban ültem Párizs legjobb férfijával. Mikor és hogyan történet ez az egész? Próbáltam normálisan és józanon végig gondolni mindent. Már ha ezt lehetséges volt az ő közelében.

- Ó te jóságos. Szent szar! – jön ki belőlem, ahogy megpillantom a limuzin belsejét. Sokkal jobb, mint amire számíthatna az ember.

 Beültem a hátsó ülésre, ő közevetlenül velem szemben foglalt helyet és hogy még kínosabb legyen a szituáció, gyönyörű smaragdjaival engem pásztázott. Tekintetét kerülni próbáltam, ezért vagy magam elé néztem, akár egy lúzer vagy pedig az ablakon bámultam ki, aminek nem sok értelme volt, mert az ablak sötétített volt és egyébként is éjszínű volt oda kint minden. 

- Egyébként tudod, hogy nem fair, hogy te tudod a nevem, én a tiédet nem? – szólal meg, megtörve ezzel a perceken át tartó nyomasztó csendet.

- Oh, igen, tényleg, jézusom, sajnálom! Jane Bloom. – hadartam gyorsan. Azt hiszem jobban nem tudtam volna magam megalázni.

- Semmi baj, nem kell bocsánatot kérned, Jane. – kisfiúsan édes nevetést hallatott maga után, amire el kellett vigyorognom. Ó te jó ég! Ha ezt Daniel és Lisa megtudja, hogy maga Harry Styles vitt el az after partijába, ki fognak akadni! Nagy részben végül is örülök, hogy Daniel elrángatott erre az eseményre, hisz ha nem jöttem volna, most nem szemezhetnék egy fél istennel velem szemben. Mindig is ki nem állhattam a nagyszájú énemet, és ezt azt hiszem mi sem bizonyítja jobban, hogy kurvára megbántam a következő mondatomat. De talán hozzá tett a pár pohár ital is, amiért ennyire felszabadult voltam előtte.

- Öhm.. a szőke cica baba, akivel érkezett nem fog megharagudni, hogy egy teljesen idegen lánnyal jelen meg.. – folytatnám tovább, de közbe vágott.

- Először is, kérlek tegezz, nem vagyok még olyan idős – mosolyogva göndör fürtjeibe túr. - Másodszor pedig, nem, nem lesz mérges vagy hasonlók.

- Oh

Kissé kezdtem aggódni, hisz fogalmam sincs, hogy hogyan fogok innen haza jutni. Daniel is biztos halálra fogja magát aggódni. És szerencsémre még a telefonom is lemerült, huh, kell ennél jobb? Kezdtem pánikba esni.

- Van valami baj?

- Nem, semmi.

- Jane!

- Oké, oké! – tartom fel kezeim védekezően. - Csak nem tudom hogyan fogok haza jutni, még sosem jártam erre fele és ne..

- Haza viszlek majd.

- Mi? Nem! Egyátalán nem azért mondtam, jézusom, dehogy. – ebben a pillanatban közölte velünk a sofőr, hogy megérkeztünk. Harry gyorsan kiszállt majd átsietett az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Azt hiszem az est folyamán háromszor kaptam sokkot. Ez a ház ez ez... ez nem is ház. Egy villa! Hatalmas!


Sziasztok! Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne-e átköltözni wattpadra? Vagy maradjon itt a blog? Nem tudom. Szeretném, ha segítenétek eldönteni, kommentben. Illetve, legyen Harry szemszög is majd a továbbiakban vagy csak Janenek legyen? Kommentben!! A következő rész akkor lesz, ha el tudtuk dönteni, hogy wattpadon vagy itt legyen folytatás. All the love, Rami.