6.Chapter

Jane Bloom 

Kisebb ember csoport állt már Harry háza előtt, - gondolom őt várták. Voltak, akik már a kertben, vagy épp bent voltak a lakásban. A tömeg már most borzasztóan sok volt. Oda bent Harryt egy pillanat alatt szem elől vesztettem. De hisz mit vártam? Az, hogy elhozott magával mindössze udvariasságból tette. Pár perce ismer, nem várhatom el, hogy a nyakamon lógjon! A női mosdót keresve keltem fel helyemre, fogalmam sem volt róla, mi merre is lehet, tehát csak céltalanul bolyongtam perceken át. Az egyik szoba sarkában megláttam, hogy Daniel barátja, épp valaki más szájában kutat! Ezek szerint Daniel is itt van valahol. Már el is felejtettem, hogy eredetileg mosdóba indultam, most csak Danielt akartam megtalálni, hogy a saját szemével láthassa mind azt, amit én.

Sarkon fordultam, mire barátom pont velem szembe jött, hatalmas vigyor terült szét ajkain.

- Jane, kis csaj!

- Ezt látnod kell! – megfogtam a karját majd megmutattam neki, ahol Will mással csókolózik. Meglepődöttnek tűnt, nagyon is, végül odébb húzott engem.

- Hé, ugye tudod, hogy bármelyik srácot megkaphatod? Na Daniel, kérlek, ne érezd magad rosszul miatta, tudod jól, hogy egy orbitális seggfej!

- Azt mondod, hogy akár Mr. Gödröcske is enyém lehetne? – homlokomat ráncoltam, nem értettem kiről beszél. - Stylest, te idióta!

- Na azt azért nem mondtam! – próbáltam komoly maradni, de mindketten nevetésben törtünk ki.

- Hogy keveredtél ide egyébként?

- Elhozott.

- Elhozott, ki?

- Harry Styles.

- Te kis ribanc! Mi az, hogy elhozott? Mesélj már! – Daniel azt hiszem sokkosabb állapotban volt, mint én. Elmondtam neki, amikor leöntöttem, majd ahogy elhozott ide, közben pedig azt mondta majd haza is visz. Illetve elmeséltem neki, mennyire gyönyörű férfi, amire egyetértően bólintott. Ki tudna ellen állni neki?

- Azt hiszem téged bámul már percek óta, – súgja Daniel - nézz hátra, de ne feltűnően. Azonnal hátra fordítottam a fejemet, mire szemeim elolvadtak az övéibe. Mosolygott mindvégig, az az ellen állhatatlan mosoly, szent ég! Arcom vörössé vált, ezzel együtt vissza is fordítottam a fejem.

- Francba – motyogtam orrom alatt.

- Mondtam, hogy ne feltűnően, ostoba lány!

- Mit csinál most?

- Azt hiszem ide jön!

- Mi?

- Sziasztok, csatlakozhatok? – mire fel eszméltem már mellettünk állt, egy szexi vigyorral az arcán.

- Öhm, hát.. P-persze. – motyogtam, elkaptam róla a tekintetem és inkább az asztalon lévő terítő fura mintáit próbáltam megfejteni.

- Ha megbocsájtotok, akkor most megyek iszok valami italt. – Daniel felállt az asztaltól, olyan arcot villantottam rá, amivel két kézzel megtudnám ölni, rám kacsintott, majd távozott.

- Szóval, ő ki volt? – meglepődök kérdésén, miért érdekli? Próbálok kissé távolságtartóbb lenni.

- Nem mintha magára tartozna. – mondtam röviden, és kortyoltam az előttem lévő italból, nem tudtam, de nem is gazán érdekelt, hogy milyen alkohol lehetett.

- Már mondtam, hogy tegezz.

- Rendben.

Ez után kínos csend állt be közöttünk. Nem tudtam mit mondani és ő sem. Nem volt mit. Józanul akartam gondolkozni, bár a fejemben tomboló alkohol mennyiségtől nem igazán tudtam. Miért lenne velem ilyen kedves, és viselkedik úgy, mintha már elég rég óta ismerném őt? Az isten szerelmére alig másfél órája tud a létezésemről. Miért csinálja ezt?
Oh, hát igen, mert megakar fektetni! Idióta.