4. Chapter

Harry Styles 

Mutatóujjammal vagy már századjára körbe rajzoltam a pohár körvonalát. Próbáltam rájönni, hogy  a benne lévő koktélnak milyen színe lehet. Arany árnyalatú, cseppet sem vonzó módon. Egy húzásra kiürítettem a pohár tartalmát, torkomat végig égette ezzel ismerős érzést hozva magával. Egy pillanatra mintha nem is én lennék, olyan érzésem támadt, aztán szemeimet becsuktam egy sóhajt kiengedve. Végül mindössze csak a színkavalkád maradt, ahogy a szesz a fejembe szállt. Az isten szerelmére, huszonhárom éves vagyok, ilyenkor kéne a legjobban szórakoznom, ehelyett egy kibaszott klub tulajdonosa lettem. 

Akarom én ezt egyátalán? Persze, hogy akarod, Harry, ez volt az álmod!  Egy idegesítő hang megszólalt a fejemben, talán csak az alkohol hatása alatt vagyok vagy skizofrén lettem.

Hajamba túrtam, miközben észre vettem, hogy egy fura lány lány folyton engem bámul körülbelül tőlem hat méterre. Nem nagyon zavart a a helyzet, hisz minden nőnemű hasonlóképpen tekint rám, de eddig ő nézett a legközelebbről. Talán félnem kéne? Huh. Morogtam valamit magamban, meg egy újabb ital után nyúlva, legurítottam, ismét éreztem, hogy torkom ég, de nem érdekelt.
Eljátszani a sikeres, mindig mosolygó, nagylelkű üzlet embert, miközben belül forrasz a dühtől és boldogtalan vagy, eléggé szar érzés.

A tömeg őrjöngött, úgy látszik tetszett nekik az első nap a Moulin Rouge-ban. Szeretném Gemmának felajánlani, hogy vezesse velem ezt a hatalmas szórakozó helyet, szeretnék több időt tölteni a nővéremmel, mivel nem akarom, hogy a kapcsolatunk tönkre menjen. Mindig is imádtuk egymást, és azt akarom, ez így is maradjon. Ő és az anyám lesz örökké a legfontosabb emberek az életemben, és én azt szeretném, hogy nekik mindenük meglegyen.

Habozva bár, de felálltam a székről, látószerveimmel a lányt kerestem, akivel érkeztem. Eközben fotósok hada közeledett felém, fényképezőgépeiket pedig a szemembe tolták, és utamat elállták.

- Muszáj minden kibaszott alkalommal a szemembe vakuzni? – akadtam ki. Hidegen elsétáltam mellettük, zsebembe nyúltam telefonomért, majd felhívtam Roset.

- Hol vagy? – kérdeztem kissé dühös hangon. A háttérben férfi és női kacajokat hallottam egyaránt. Ezek most rajtam nevetnek? - Elegem van belőled és a rohadt szórakozásaidból, Rose! Az emberek már mennek a partira és te ki tudja kikkel enyelegsz a hátam mögött. Ne feledd még velem va..

- Pontosan, Harry! Még! De már nem sokáig, kijár nekem is a szórakozás, kopj le! – kuncogott és vele együtt azok is, akikkel volt. Magassarkúban tipegő ostoba liba.

- Kibaszott öt perced van, hogy ide érj, és még a mai estén úgy viselkedj, mint egy intelligens, jó barátnő, aztán holnaptól azt kezdesz magaddal, amit csak akarsz! – egyszerűen csak forrtam a dühtől. Hogy lehet ez a lány ennyire buta és prűd? Választ nem kaptam, ehelyett kinyomta a telefont. 

A félig Gin Tonic-kal töltött poharammal elindultam a tömegben, ekkor valaki nekem jött és a pohár tartalma a ruhámon landolt.

- A picsába! – káromkodtam, közben próbáltam a foltot eltüntetni. 

- É-én annyira s-sajnálom! Istenem, nagyon sajnálom, nem figyeltem! – felnéztem a lány kétségbeesett arcára, ahogy dadogta a szavakat, majdnem elnevettem magam, aranyos volt, ahogy zavarba jött. Ő volt az, aki az idő nagy részét azzal töltötte, hogy engem bámuljon. Annyira szép. 

- Semmi baj.

- Ez annyira kínos. – nyögte ki, szemei a padlót nézték. Talán nem mert rám nézni. 

- Öhm, nos akkor megyek, gondolom találkozunk az after partin. – váltottam témát, hisz a feszültsége messziről is érezhető volt. 

- Mi? Nem, nos én oda nem megyek. A barátomat várom, aki bármelyik percben megjöhet. –  gyorsan hadarta az egészet. Igen, kétség kívül zavarban volt. 

- Barát?

- Mármint lakótárs meg ilyenek. – ahogy beszélt rózsaszín ajkait megnyalta, ami igen csak csábító volt. Szemei a kék és zöld színek keveréke jellemzi. Gyönyörű.

- Gyere elviszlek. Azt hiszem majd a lakótársad – direkt kihangsúlyoztam s lakótárs szót, amire felkuncogott. Hm, édes nevetés. - nem fog kiakadni, ha tudja, hogy Harry Styles after partijába mentél személyesen vele! – próbáltam humorosnak hatni, sosem érdekelt igazán ki mit mondott rólam. És agyon sem szoktam magam dicsérni, de néha nem árt. Végül fejével biccentett egyet, ezzel jelezve, hogy benne van. Hirtelen mintha az élet összes dühe kiment volna lelkemből. Az est elején frusztrált és mérges voltam, mostanra ennek az ellentéte. Wow. Van valami ebben a lányban, ami azt súgja, Maradj nyugodt Harry, nincs miért kiakadnod!  Kell nekem ez a lány.

Oké, a következő résztől már tényleg beindul a sztori, mint látjátok, Jane és Harry már találkoztak és szót is váltottak egymással. Lehet még nem mondtam, de akkor most fogom;;; Harry ebben a történetben annak ellenére, hogy néha kiborul és sokat káromkodik marha cuki lesz^^ Véleményeket, véleményekeeeeeeeeet!  ALT. x  ♡